vissza

Tömörfa vagy furnérozott?


2010 December 26 galéria megtekintése

        Az asztalosok már évszázadok óta igyekeznek a tömörfa természetes szépségét megtartva, kiküszöbölni annak negatív tulajdonságait, amelyek problémássá tehetik ezt a nemes alapanyagot. A tömörfa méretét és alakját jelentősen változtatja a légnedvesség, és hőmérséklet változásainak hatására.

Ez valóban jelentős: pl. 3% páratartalom eltérés mérhető hosszirányú méretváltozást eredményez. Ez egy két méteres bútoralkatrésznél, pl. koronalécnél több mm-t jelent!
      Még jelentősebb a fa növekedése során, a szerkezetébe épült feszültség változása, a páratartalom és hőmérséklet függvényében, ami vetemedést, csavarodást, repedést eredményez. Ezek a változások a fa szerkezetéből adódnak és megfelelő szárítással csak csökkenthetőek, de nem kiküszöbölhetőek. Ezért mondjuk, hogy a fa élő, lélegző anyag. A modern gáz és távfűtéses lakások rendkívül száraz, meleg klímája pedig szinte végzetes a tömörfára nézve.

A fa furnérozási technológiát ezen problémák miatt, több ezer éve találták fel.

Az európai asztalosipar az 1400-as évek óta alkalmaz rétegragasztott faszerkezeteket, hogy megtartva a fa természetes szépségét, megakadályozza annak méretváltozásait, vetemedését. Ettől az időtől fogva általános törekvés, hogy a látható felületeket a fa legszebb, legnemesebb, vékony szeleteivel borítsák, megőrizve a látványt, a hordozórétegben viszont a méretváltozás megelőzésére fektessék a súlyt.

A faszerkezet belső feszültségei leginkább úgy csökkenthetők, ha az anyagot minél keskenyebb, kisebb szeletekre vágjuk, majd egymás mellé ragasztjuk.
Az így elkészített tábla, kevésbé hajlamos a vetemedésre, méretváltozásra. Viszont nem szép!

Ha azt szeretnénk, hogy bútorunk a fa természetes szépségét megmutató, és tartós legyen, a megoldás a furnérral borított lapokban van.

A furnér a legnemesebb, legszebb válogatott fatörzsek vékony lapokra vágásával készül. A fatörzsek mindössze néhány százaléka hibamentes, tökéletes szépségű anyag. Ezt a legértékesebb, és ennek megfelelően drága anyagot ragasztjuk különféle hordozó lapokra, hogy tökéletes látványt nyújtó, de tartós, vetemedésmentes bútort készítsünk.

A hordozólapok lehetnek különböző méretre vágott és összeragasztott faanyagból. A legrégibb, mintegy 600 éves hordozólap, az ún. lécbetétes bútorlap.
Ez 1-3 cm széles lécekből áll, amelyet első rétegben nem látható, ún. vakfurnérral borítunk, majd erre kerül a látszó nemes furnér réteg. Előnye a könnyű súlya, hátránya, hogy a vékony lécek még így is képesek kis alakváltozásra. Magasfényű bútoroknál nem tökéletes és viszonylag magas ára miatt sem általános a használata. Én például már láttam ~150 éves lécbetétes szekrényt egy hét alatt megrepedni, miután gázfűtéses lakásba került! A modern lécbetétes bútorlapnál ez nem fordul elő, de az áruk magas.

Sokkal fiatalabb, sokkal elterjedtebb az ún. finomforgácslap, mint hordozó. Ez apró forgácsokra aprított faanyag, amelyet komoly technológiával ragasztanak össze.
Mivel a faanyagot itt kis részekre vágják, kis belső feszültség marad benne, gyakorlatilag nem "mozog". Ennek a laptípusnak semmi köze a rosszemlékű "pozdorja" lapokhoz, amelyek lenből készültek, bár sokan - tévesen - így nevezik ezt a korszerű és értékes bútoripari alapanyagot. A laptípusnak előnye a méret- és alaktartás, az alacsony ár, hátránya a nagyobb súly.
A maróval történő profilos megmunkálhatóság, és a megfizethető ár igénye hozta magával az MDF lapok megjelenését. Finom porrá őrölt fából készül, amelyet a gyantatartalom segítségével, kevés hozzáadott ragasztóval préselnek össze. A laptípus mérettartó, marható felületű, (pl. szappanmart ajtók), hátránya a nagyobb súly.

Természetesen a felsorolt anyagokat számos méretbeli és kiviteli változatban alkalmazzuk. Ezek alkalmazásával nem az a célunk, hogy "megrövidítsük" a Megrendelőt, és tömörfa helyett értéktelen pótlékot nyújtsunk. Ellenkezőleg: 600 év szakmai-technológiai fejlődése mind arra irányul, hogy a legszebb, legértékesebb természetes fa látványát tartós, problémamentes, magas használati értékkel párosítsuk, a Megrendelő teljes megelégedésére.

Az asztalos szakma erről szól: teljes szépség és magas fokú használati érték együttese!

Mint fentebb említettem, a tömörfa nem bírja a modern lakások klímáját, ezért néhány meghatározott kivételtől eltekintve (pl. lépcső, nyílászáró, szobor, kisméretű tárgyak, stb.) a tömörfa alkalmazása szakmailag nem korrekt.

Ezt erőltetni olyan, mintha autónkba nemesacél motorblokkot szeretnénk, alumínium helyett. Lehet, hogy előbbi "szebb" vagy "értékesebb" anyag, csak éppen e célra teljesen alkalmatlan.
Hasonló a helyzet a tömörfa alkalmazásával.

Ezért Kedves Megrendelő! Előítéletek - "csak a tömörfa az értékes"- alapján kérem ne erőltesse a tömörfa használatát ott, ahol asztalosa nem javasolja!
Ha megtekintette asztalosa referenciáit, és bízik benne, bízzon meg szakmai felkészültségében is! Fogadja el, hogy a furnérozott lap nem trükk, hanem egy több száz éves szakmai fejlődés korszerű és értékes produktuma, - azért, hogy az Ön bútora mind a szépség, mind a tartós használati érték szempontjából tökéletes legyen!

Email: A Furnérozott webáruház cikkeihez regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá.
Ha még nem regisztrált, tegye meg itt!
Jelszó:
Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.

vissza az oldal tetejére